aztán ma úgy szerencsétlenkedtem át a napot, tanítani kellene.
reggel, öt perccel ébredés után annyira sajnáltam magam, hogy kávéért se mentem le.
aztán továbbsajnáltam magam, minden programot lemondtam. holnapit is. ettől még szarabb kedvem lett.
aztán hagytam, hogy mégis rábeszéljenek, akiket lemondtam.
aztán szétbőgtem magam az új mumford and sons albumon, ami nem is jó. vagy mégis.
aztán lefeküdtem aludni délben.
aztán fáztam, takaró alatt.
aztán rámsötétedett.
aztán felébredtem és rájöttem, nem tudok mit kezdeni a nappallal, és most sokkal jobb.
szóval, hogy hát elvámpírosodtam asszem.

és akkor power chord-ban megtalálta a rape me című grunge-klasszikust,  öt nappal a harminchatodik születésnapja előtt. haladás van. még ha metaforikusan nincs is. vagy pont csak úgy van.

angus young utáni másnap este a céges bulin, tábortűznél depeche mode-ot szolmizálni, na az a rakkenroll.

mai delutánomat kettesben töltöttem budapesttel. kétszer mentem át a Lánchídon, kerülgettem a szelfibotokat és kaptam Robitól klassz brazil iszapot, darkmetálpörköléssel.
kalapos pali günter grasst olvasott a villamoson, mialatt ellenszenves gasztrosznobok thai bazsalikomról beszélgettek, raklapnyi rozmaring társaságában.
szembejött egy béla-jellegű állat, amitől azonnal eszembe jutott és azonnal hiányzott frici, melengette a fekete bőrkabát a hátamat, anthony kiedis meg a fülemet.
szerelmes voltam. csak nem volt kibe.

két momentum van meg a filmbemutatóról.
illetve három.
egyik, hogy magyarország vezető könnyűzenei együttese sokat próbált frontemberének bal lábáról (konkrétan öléből) hatalmas csattanással leesem a földre, pedig csak fel akartam volna állni, nyilván piáért, vagy körbenézni kecsesen és ellenállhatatlanul, hogy merre találom a barátaim - de nem így alakult.
majd a csattanást követően visszaülök a zongorához, és egy tágabban értelmezett eric satie-improvizáció után az est főszereplődalának akkordjait kezdem játszani. (azt csak félve remélem, hogy nem énekeltem.)
másik, hogy teszem mindezt a véletlenszerűen megjelent válóperes ügyvédnőm társaságában - tegeződjük akkor össze, jó, valamint, hogy szintén magyarország vezető könnyűzenei együttesének másik obligát tagjával karöltve toljuk a talpalávaló beborulóst, seress rezsőtől a leglagzisabb nótákig.
aztán kisvártatva eme tag az alkoholizmusáról vall az én barátnőmnek, aki ezen felbuzdulva meg is hívja borkóstolós buliba. tag igent mond.

továbbá, válóperes ügyvédnőmről kiderül, hogy az egyik legjobb barátom régi barátja, és szintén barátja a dokumentumfilm készítőjének, illetve annak feleségének, amely tény, fogalmazzunk úgy, több, mint érzékeny dolog, és emocionális vihar szempontjából nem a legnyugodtabb reláció az én szűkebben vett környezetemben. pláne, hogy mind a tízen ott leszünk majd két szűk hét múlva ausztriában acdc koncerten. de ezt csak a társaság fele tudja. a másik fele meg nem akarja tudni.

a másik momentum az, hogy lendületesen cigit szerzek vadidegenektől a dokumentumfilm-rendezőnek, mely cigibe bele is szívok szemrebbenés nélkül. (nem dohányzom.)

a harmadikra nem emlékszem.
de hálisten nem vagyok vele egyedül.

ezennel az idei fesztiválszezont megnyitom és plusz elmondhatom, hogy szerepeltem egy woody allen filmben.