továbbá harmincnégy évvel a vállamon jöttem rá, hogy ha nem lenne ekkora a seggem, akkor viszont ikszlábam lenne.

elkezdtem unni a nyarat.
de lehet, hogy csak a hatvanról harmincra leárazott, smaragdzöld bőrkabát hülyített meg.

mindenki szórjon egy teáskanál házicsilit a ratatouille-ba, amennyiben főz. és amennyiben azt. amennyiben nem, akkor most kezdje el.
mondom most.

édesapám köténnyel a hasán fogadott.
terjengett a rántottcsirke-illat, ugatott három kutya, szél, pogácsa, kikészített poharak, darázs.
a miliő sajátos vidámságot és kérdőjeleket rajzolt a vágyott parti köré, levélárnyék, vadvirágok, földút, hév, cigánysor - de ezzel együtt ez a falusi hangulat mégis jól állt neki. kifejezetten jól.
édesapám cammogott a fűben, magához képest keveset szerepelt, alig grimaszolt - örült a tóthkrisztinának meg a barnásnak, cserébe én kaptam woody allent.
mondjuk kölcsönbe.
édesapámnak dícsérni kellett a főztjét. de őszintén.
édesapámnak el kellett ismerni a döntését, hogy voltaképp élete utolsó éveit egy középrozoga, csepeli házban éli majd le.
édesapám soha nem volt harmóniában a világgal- és a világ sem volt harmóniában édesapámmal.
nem értették meg egymást, elbeszéltek egymás mellett, összevesztek, mindenért a másikat okolták.

de valahogy tegnap délután mintha mégis lett volna ott egy olyan fény, ott a lukas levélárnyákban édesapám fején, a csirkecombban és a borospohárban kínált édes pezsgőben, ami az önazonosságot mutatta. nem demonstrálta - mutatta.

"- nagy hiba a rántottcsirkét fokhagymás tejben áztatni egy éjszakára, boriskám.
  - szerintem is. de édesanyám valahogy mindig rákérdez, minden születésnapom előtt.
  - nem tom boriskám, miért kérdez rá, már harminc éve megmondtam neki, hogy nem kell. azóta is mondom folyamatosan. de nem hallgat rám,"

figyeltem, ahogy kérkedik, ahogy összesúg, ahogy szereti a nőt, akivel együtt él - és aki viszont szereti.
jövőre hetven éves lesz.
mármint nem a nő.
édesapám.

david bowie, robert plant, caspar david friedrich és szerb antal mellett molnár piroskába is szerelmes vagyok.

bazmeg lehagytam mick jaggert.

ha kimerülnék, valami kimerne, nem?

(a merés általában leves-kontextusban jut eszembe. kanál kell hozzá. 

merő.)

szóval, ha kimerül az ember, valaki kimeri. 

de ki?