rosencrantz-guildenstern

gone away from me

2012-02-15T10:20:00.000+01:00

csodálatos, különleges és nagyon személyes ajándékot kaptam a kollégáimtól.
meghatott és váratlanul ért, soha nem fogom nekik elfelejteni.

ma reggel testületileg későn jöttek be az irodába, és így alkalmam volt meghallgatni négy egész ray lamontagne dalt egyedül, fülhallgató nélkül.

one moment in time

2012-02-12T13:25:00.003+01:00

életem első cédéje a bodyguard volt, amit 1992 karácsonyára kaptam.
kétszer láttam a bartók moziban, miközben a szombat esti emtívi slágerlistáról lerobbanthatatlan volt a ájvilolvéjzlavjú, hiába próbált az endovdöród, vagy eric clapton felmászni a helyére.

én nem is azt a dalt szerettem, hanem a pattogós chaka-feldolgozást azon a lemezen, amiben pocakkal viháncol valami világos, vagy nemtommilyen háttér előtt, szana-széjjel vágva a dobalapra.
hihetetlen helyes volt, és gecikurvajól énekelt.

rommáhallgattuk balatonszárszón, hozzávetőleg tíz napig ment ripítben az az egy dal, napszaktól függetlenül. tizenhárom évesen - zsófi persze tán 11 volt, vagy 10 - nem tudtunk lejönni róla, ugráltunk az ágyon, én félig összetörtem a szemüvegemet - és persze fogalmunk nem volt a szövegről, halandzsáztunk.
asszem, akkor egy hétig olyan akartam lenni, mint ő.

come talk to me

2012-02-10T11:45:00.001+01:00

én istenem, jó istenem.
csak legvégső esetben szoktam megfeledkezni arról, hogy nem annyira hiszek benned, ez most egy ilyen pillanat. csak te segíthetsz.
úgyhogy légyszi add, hogy az, amit tegnap beharangozott egyik kedves öreg, kövér barátom, valóra váljon.
valamint, hogy bon iver is dolgozzon vele együtt, majd szépen induljanak közösen turnézni.
bárhova.
utánuk megyek.

ámen.

bleeding heart

2012-02-09T23:08:00.002+01:00

most leírom ide is, nehogy elbizonytalanodjak.
2011 legszarabb filmje a war horse.
két nap óta nem bírok miatta aludni, több agysejtemet pusztította el, mint egy rekesz extra édes lengyel pezsgő.

még ha kicsit tovább izélek rajta, rájövök, a van helsingnél is rosszabb.
mert károsabb, hazugabb.
és több pénzből készült.
és jelölték oscarra.
és így.

hurts like heaven

2012-02-02T22:30:00.000+01:00

most ide leírom is, nehogy elbizonytalanodjak:

2011 filmje a separation.

zooropa

2012-02-02T15:50:00.000+01:00

médiaterv, paraméter, cémess, szkúping, péer, felület, sajtóanyag, líd, bekérni a kreatívot, célcsoport, buzzing, diszpléj, fizetett találat, arculat, keresőszó, bencsmárking, szélszes, léjáút, líf, logó, brend, monitoring, valamint targetálás.
vorsprung durch technik.

the word

2012-01-30T11:40:00.001+01:00

ady endre móriczos verse egy szar.

the song remains the same

2012-01-29T14:47:00.001+01:00

hátam mögött hagyom az intellektust, elindulok az egyszerű emberek egyszerű útján és segítségül hívom a nyári hajnalok emlékeit:

adott ugye két partizombi.
egy teljes üveg tequila, három egész üveg félszáraz pezsgő, átlag négy szórakozóhely utáni erős görbület, lábvonszolás a júliusi váci utcán, átlag egy kitört sarok, de inkább kettő, a konzerv májkrém nyelvvel, majd ujjal való, kitartó bányászása, hol elvágás, hol nem, közben világosodik az ég alja, majd érkezés a sarki bázisra, a négytojásos tészta - nem a nagykocka, hanem a laska - plusz a fokhagyma és hát a krumpli vásárlásának okán.
anna utálta a hagymát.
uborkát előző este megvettük óvatosságból, azt nem mindig lehet kapni a veresspálnés éjjel-nappaliban. paprika volt otthon. meg bors is.

az van, hogy eddig krumplistésztát kizárólag csak hajnalban főztem.
most kísérletet teszek rá nappal, és józanul.

ha nem megy, megiszom két deci körtepálinkát, és lehúzom a redőnyöket.

winter

2012-01-22T01:16:00.000+01:00

holnap vagy ikeába megyek matracot cserélni édesanyámmal, vagy kormányellenes tüntetésre édesapámmal.
esetleg ikeába megyek matracot cserélni édesapámmal, vagy kormányellenes tüntetésre édesanyámmal.

something to remember

2012-01-19T15:21:00.001+01:00

nagyon fontos dolgok, csak hogy el ne felejtsem:

az orgona után a pánsípot utálom a legjobban - már ha lehet hangszer iránt utálatot érezni emberi lénynek.
a következő szakállas hímcsalogányoknak kell utána mennem: james vincent mcmorrow, joe purdy, és joshua radin.
és ha egyszer macskatartással fenyeget a sors, a kérdéses állat egy orosz kék lesz és meryl streep-nek fogják hívni. vagy hát kiflinek.

this is hardcore

2012-01-17T11:02:00.002+01:00

máté gábor házibulit tartott egy kurva nagy lakásban, ahol ő revelációnak fogta fel, hogy drakulának öltözik, és nem értékelte, hogy én ellenben zsíros hajú széleslackónak öltöztem borostával, amikor pedig üveg kőbányai is volt a kezemben.
lassan mindenképpen fel kell íratnom magamnak komolyabb mennyiségű xanaxot.

we never change

2012-01-13T13:10:00.000+01:00

pozitív mérleg:
képzeld, öreg kandúr feljött, hogy kéne neki mérleg, mert kolbászt tölt valami haverjaival budakeszin. de el ne mondd neki, hogy mondtam neked. már nem, hogy nincs mérlege, hanem hogy kolbászt tölt.

pozitív mérleg:
na végre, hogy felveszed a telefont boriskám, hát itt vagyunk keszin a fiúkkal, kolbászt töltünk, csabai mód persze, vigyázva kell a fokhagymát, meg köménymag is kell bele, só, paprika nem sok, az arány, tudod, az arány, csak 15 kiló húsból, elosztjuk háromfelé, majd én viszem füstöltetni, rezerválok is neked, nem akarsz erre járni, kanbuli van, felavatunk tiszteletbeli fiúnak, vastagkolbász, persze, csabai módra, vigyázva kell a fokhagymát, meg köménymag is kell bele, só, paprika nem sok, borsot is, de csak kicsit, az arány, tudod, az arány, 15 kiló hús, enyém ebből öt, majd rezerválok neked is, nem akarsz erre járni, te, anyád olyan rendes, adott mérleget.

mother

2012-01-12T01:07:00.001+01:00

aztán a próbaszünetben jöttem rá és kaptam a szívgörcsöt. csak úgy utólag.
hogy hajnalban arra ébredtem, hogy üvöltve zokogok, hogy mert épp édesanyámat hívtam telefonon, a vonalason, és hogy csak egy üzenet várt a vonal végén, hogy ne haragudjak, hogy ő nem akar bántani, de hogy nem bírja tovább, és hogy hatvankét évesen szar.
és hogy aztán a szomszéd zsuzsika hívott, szaggatva a levegőt, hogy édesanyám felvágta az ereit.

aztán szívdobogva mentem vissza a visszaolvasó próbára, ahol azon izéltünk tovább, hogy miért akkora az öngyilkossági ráta az erdélyi mélynyomorban.

aztán szétszéledtek a színészek, én meg remegő kézzel tárcsáztam a két számból az egyiket, amit fejből tudok.
sokáig csöngött. kurva kibaszott sokáig.

aztán persze felvette, és a beéneklős háttérzajban hallottam, hogy kedvesen lebaszott két gyereket, akik késtek a próbáról.

aztán beleszólt, és hallottam azt az ismerős, szenvtelen, pedagógushangot, amit csak akkor hallok, amikor kurvára zavarom.
ami többször van, mint nem.

és aztán megnyugodtam.

holnap felhívom apukámat is.

mind eraser

2012-01-08T14:50:00.000+01:00

soha még rossz színész nem dühített így fel.
ha az életem során még egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy csányi sándort kell bármiben megnéznem, kérlek lőjetek agyon.
kösz.

my melancholy blues

2012-01-01T15:51:00.001+01:00

édesanyám olyan, de olyan füstölt csülköt lengetett be a tévévásárlásos kálvária után, hogy a gondolatra is, mint egy fogazó hathónaposnak, úgy indul a nyálam el.

és nem teszek fogadalmat, de jövő szilveszterkor én leszek edzs, és zs lesz bonó, mert be kellett látnom, hogy már mélyül a hangom és kurvára nem bírom a tercpárhuzamokat fent.

terrible love

2011-12-27T10:46:00.002+01:00

boriskám, gyere már be a dolgozóba, meg kéne nézni valamit a gépemen, valamit elállítottam, ezek mind olyan új szarok és én nem is látom rendesen, semmi, csak valamit a fészbukomon, amit mások állítólag látnak az enyémen, és hogy azt hogy lehet, hogy én is lássam, meg az hogy van egyébként, hogy ők látják, én meg nem, hát mit néznek ők, nem, nekem olyan gombom nincs, ne szemtelenkedj, hát mert ez egy szar, ez a gép, a húgod is ilyen undok, rémes, látom rajta hogy baromira utál, és veled most mi van, boriskám, na jó, akkor mutasd, jaj, ne ilyen gyorsan, basszarkányosát, ezek itt olyan csipcsup dolgok mindig, az ember nem tudja megjegyezni, te figyelj, magyarázd már el egyszer, hogy milyen az a jútú, ne vágd a pofákat, én csak kíváncsi vagyok, most mit izélsz, csak kíváncsi édesapád, bár az ebiród után úgysincs zene, ezek ilyen újdondász szarok, szóval akkor mutasd meg, igazából azt mutasd meg légyszi, hogy hogyan lehet átállítani a fészbukomon azt, hogy kapcsolatban.
kösz.
te, olvastad már az orhan pamuk könyvet? - mert akkor kölcsönkérném.

no expectations

2011-12-20T00:59:00.000+01:00

fél szememmel az 1985-ös, katonás coriolanust néztem, s fél szívemmel, hogy istenem ez a fasz dörner milyen remek színész volt, az eperjes meg milyen szar.
fél fülemmel régi dalokon molyolok, amik amellett, hogy feledhetetlenek - feledhetetlenek.
fél kezemmel fűzöm még a kézzelkészítettet a holnapra és a másik fél kezemmel leoltom a tüzet a csirke alatt, mely csirkébe nem tettem csilit, mert hát kurva rendes vagyok.
meg persze félkész.

meg féltékeny.

meg félreérthető.

coming back to life

2011-12-18T12:40:00.000+01:00

pozitív mérleg:
akkut szeretetrohamok verbálisan és fizikálisan, fenti kivetítőn két koncert véginézése, lelkisegély, azok másnapi pozitív fejleményei "bori bazmeg hívott, és nem hívtam vissza rögtön, érted, olyan kúl vagyok bazmeg, és ma már velem akart ebédelni, köszönöm, köszönöm", lenmag, friss kenyér, kaukázusi kefír.

negatív mérleg:
24 órás fetrengés étleh-szomjan, különböző vécékagylók különböző formákban való akkut ölelése, aszpirincé íze - ami pedig hát, a hideg, a meleg, a sötét, a fény, fekvés, ülés. élés.

blodbuzz ohio

2011-12-14T03:44:00.000+01:00

találtam egy draftot.

egy betű nem maradt belőle, csak a címe, a bladbaz ohájó.
dátum szerint idei és a bemutató utáni napra szántam.

biztos még részeg voltam a bejegyzéskor és épp körömvirággal kenegettem a bal lábam, mely bal lábamra réka meredek utcájában estem rá erősen, amikor azt bizonygattam neki az arany tűsarkúmban üvöltve, hogy nem is vagyok részeg.

ez az után volt persze, hogy őt viszont meghánytattam a szikrában, mely hánytatás alatt azt bizonygattam neki, hogy ez az egész szar, szemét színházas dolog, a vájkálás, meg a fájdalom, hogy hát ez teljesen természetes.

és hogy csak hányjon nyugodtan.

hiiikí, iciijjö, kefiii, hamómmáhá, szó kahohohoó

2011-12-06T22:58:00.002+01:00

több napig tartott, mire eljutottam oda, hogy le merjem írni.

azt, hogy mikor először beazonosítottam, azt hittem, elájulok.
azt, hogy éreztem az athéni kék nyalókának a meggyes ízét, amit este kaptam a sétakor és azt, hogy láttam az undok, füstszürke macskát szállodából, akit persze a végén simán megvásároltam sajttal.
azt az utat domboriba, és a hason szétkent fagyit, amit direkt beleszárítottam a köldökömbe - hogy a duna lemossa, rekkenő júliusban.

azt, hogy a felicitá mellett ez volt az a dal, amit cincogtam halandzsázva, ha meghallottam.

és azt, hogy most becsületből megtanulom a szöveget:
heathcliff, it's me, cathy come home i'm so cold.

wearing the inside out

2011-12-03T16:12:00.000+01:00

még küzd a kinti ládában az utolsó, bordó krizentém, egyedül, reménytelenül, a féljeges korláton nehezen egyensúlyoznak a dagadt cinegék, az út másik oldaláig látok csak el és eltűnt az összes hegy megint, csak a nagy szürke van, a nyirkos, és hát jött nekem kate a zongorájával, és úgy átvágott, a helyére lökött mindent, mint az alaposan kiélezett, szépen faragott, selymesre csiszolt konyhakés a mozzarellát, leheletnyi erőkifejtésre, nagylelkűen, segítőn.

tél, köd, kate bush.

csodálatos.

the prettiest star

2011-11-19T17:43:00.000+01:00

ruhadarab-nemmegvásárlási pánikom olyan hullámokat vert, hogy még a fogfájást is el tudta feledtetni.
helytálló az a feltevés, miszerint fájdalmat csak másik fájdalommal lehet felülírni.

úgyhogy bevettem a kataflámot, és megrendeltem a harmadik dévidbóvis pólómat.
mert hát mindannyian tudjuk, alig van nekem olyan.
it's confusing these days.

desire

2011-11-13T14:39:00.000+01:00

a menüm a mostani állás szerint a következő lenne:

saját csodálatos fahéjas baracklevesem, mentával, hidegen.
utána meleg libamáj-szelet zsírjában, lilahagymával, rozskenyérrel, erőspaprikával.
aztán egy adag aglio e olio, linguiniből, egy pohár chardonnay-vel.
sörben pácolt, fokhagymás-borsos-mustáros ropogós malacsült, almás-narancsos-köményes lilakáposztával, hagymás törtburgonyával - itt befejeztem a chardonnay-t, és kipukkasztom a rozét.
majd a daubner-féle málnás rizskocka a végére és természetesen mogyorós lindt csoki. egészmogyorós.
nagy.
kettő.

hát, valahogy így.

persze ennék még hekket kovászos uborkával, hortobágyi palacsintát, sacher-tortát, grillcsirkét, kürtős kalácsot, mézes oldalast, bruschettát sok fokhagymával, caprese salátát, ratatouille-t, mrs evans muszakáját, kakaós palacsintát, málnafagyit, áfonyalekváros vastag, fehér kenyeret, négysajtot pizzát, harcsapaprikást, sztrapacskát, sült szalonnát, őzgerincet, burgonyakrokettet, virslit dijoni mustárral, tóalmási tüzes kolbászt, iszonyú csípős marha vindaloo-t, mákos rétest, linzert, tzatzikit, sült padlizsánt, rántott csirkét, borlevest, kibaszottnagy szaftos amerikai hamburgert hagymakarikákkal, sültkrumplival, nachossal, kólával, epret, őszibarackot, körtét, mangót, ananászt, grapefruitot, sushit, nigirit, szénát, kutyaszalámit, macskaeledelt, vagy haltápot is.

lithium

2011-11-11T23:02:00.000+01:00

most az a nagy kérdés, hogy lehet-e donalginra szilvapálinkát inni.

lullaby for grown-ups

2011-11-08T23:50:00.000+01:00

sokkal többet fogok járni a nyúzóba.
reggel hankiss elemért hallgattam izzadságcsorgatva a sífutógépen, bölcs, okos, piros pulóveres ember, szomorú, igaz, igazi.

Sokan szememre vetették az utóbbi időkben – egyfelől –, hogy mindig csak a rosszat látom meg, a jóra nincs szemem s szavam. Tévednek. Szemem van a jóra, bőrömön is érzem, de szót valóban nem vesztegetek rá. A jó megléte kézenfekvő és természetes, mindenki, aki józan, örül neki, és istápolja, de nincs szükség arra, hogy idegesen és önigazolásképpen állandóan fölmutogassuk. Teendő elsősorban nem a jóval, hanem a rosszal kapcsolatban van. Vele kell foglalkoznunk.

carry that weight

2011-10-31T00:44:00.000+01:00

alkalomadtán feltenném a kérdést mr terrence malicknek, hogy ugyan mi a hímes faszért kellett elkészítenie az ő saját, privát benjamin buttonját csodálatosan fényképezve, remek színészekkel, rémületes didaktikával, sok berliozzal, kubrick-idézettel és öncélú belilulással.

growing up

2011-10-27T14:00:00.000+02:00

pozitív mérleg:
megsimogatni a magányos steinway-t reggel, gumicukor-szerű mylo xyloto, pocsolyába lépni gumicsizmával, mangalicában disznótoros, anna és az energiái, tizenkilenc perces beszélgetés régi tanárból avanzsált baráttal, esőszag.

negatív mérleg:
nem is sorolom.

innuendo

2011-10-22T23:29:00.000+02:00

hát, a barátaim fele, valamint a fél családom ma tüntetni volt.
csak én nem.
magamba szállok.

steam

2011-10-21T13:38:00.000+02:00

most már egészen biztos, hogy a következő életemben pítergébriel megett szeretnék vokálozni, ha lehet fejjel lefele lógva, vagy adott esetben telefonzsinórt tekerve, köszönöm.

azért jó a monománia, mert átsegíti az embert a hömpölygő, színes szaron.
azért jó a monománia, mert átsegíti az embert a hömpölygő, színes szaron.
azért jó a monománia, mert átsegíti az embert a hömpölygő, színes szaron.
azért jó a monománia, mert átsegíti az embert a hömpölygő, színes szaron.
azért jó a monománia, mert átsegíti az embert a hömpölygő, színes szaron.

excuse me

2011-10-19T14:47:00.001+02:00

kényelmetlenségig megértem azokat, akikkel nem értek egyet, továbbá nem értem meg azokat, akiket meg megértek.
kezdek önellentmondásba kerülni saját magammal.
határozottan.
talán.

anarchy in the uk

2011-10-18T13:34:00.000+02:00

ajtó mögött balra három ember főz kávét, jobbra jegyrendszert tárgyalnak csukott ajtó mögött , aminek minden szavát hallom, ketten állnak szemben és véleményezik a szobaberendezést, és hárman ülnek - ebből kettő egymással egyeztet, egy telefonál.
következésképp én meg simán egymásra egyeztetek két próbát, három előadást, tévedek éveket oda-vissza, ékezetes mailcímekre küldözgetek ki, duplán, egyszerű tőmondatokat nem bírok értelmezni, és mindig mindenkinek a kérését kérésre előre veszem, hájprájoritizem, bezászlózom, és ha lehet, még ma elintézem, köszönettel, üdvözlettel.

dig it

2011-10-17T16:26:00.000+02:00

péter azt mondta, hogy ha kanyarognak a szép egészséges gyökereim, akkor ne szabaduljak meg egyszerre a kettőtől, meg mert akkor mindkét oldalam cipóvá változik.
na igen. a mélymagyar szittyagyökerek.

én azért én simán kiüttetném őket párban, be is lőttem a novemberi pénteket, hadd szóljon.
elvégre nettó harminckét év megúszása után ideje, hogy szép véres csatázás színhelye legyen a pofám, és szájzáras a lepénylesőm.

i hate myself and want to die

2011-10-13T23:15:00.000+02:00

annyira szar volt, hogy tulajdonképp elemezni sem érdemes.
szívrepesztő végiggondolatlanság, jobb sorsra érdemes színészek tévova kóválygása azon a baszomnagy színpadon, szép díszlet és drága ruhák között.
paróka alatt izzadva, kétségbeesve ritmust akarni adni a ritmustalannak, teret az ürességnek - a hahota-szintű közepes viccek jelenetté alakulásának velőtrázó értelmetlenségben - nem lehet.

de a szörnyűséges ízléstelenség mellett mégis a zeneietlenség fájt a legjobban. az összevisszaság, a lefédelés, a gépnarráció. és hogy nincs vége sem.
és hogy ezek a gyerekek, akik amúgy igen jó füllel rendekeznek, hát mint a fadarabok, úgy.
a semmit.
az oxigénmentes levegőt.

nem baj, holnap még megy, aztán elfelejtjük.
örökre.

blood of eden

2011-10-12T21:54:00.000+02:00

és akkor most meg azt szeretném kérni, hogy vásárolja meg az új pítergébriel lemezt ascher, csurka, dörner, pozsgai, radnai, hámori, zsámbéki, guelmino, nemes, orbán, csáki, novák, koltai, tarlós, takáts, garas, pozsgai, esterházy, nemcsák, závada, eszenyi, kukorelly, eperjes, bíró, kulka, gyurcsány, vidnyánszky, horgas, mucsi, dömötör, csáki, alföldi, upor, morvai, cserhalmi, eötvös, grecsó, hargittai, béres, hernádi, korniss, vojnich, vona, zsótér, csizmadia.

és hallgassa rommá.

indulat van. én meg leszarom. amíg el nem pattan az agyam.

cecilia

2011-10-12T11:14:00.000+02:00

ha úgy tudnék zongorázni, mint alfred brendel. vágni, mint quentin tarantino. színezni, mint cézanne.házat építeni mint macintosh és renzo piano.gitározni, mint clapton, hendrix, frusciante, scofield és gilmour együtt.fújni, mint a katrina hurrikán, melegíteni, mint a golf-áramlat, naprobbanni, feketelyukni, bermudaháromszögni, főzni, mint gordon ramsey, dialógni, mint molnár ferenc, ritmusni mint feydeau, és verslábni, mint kosztolányi.vagy csak rugós lábmozdulatokkal idiotisztikus taposó mozgást végezni hatvanezer ember előtt, mint bono.szóval, ha ezeket mind szavakká válthatnám, akkor lenne esélyem megköszönni ennek a kis vastagnyakú olasz nőnek, hogy mennyire rendes tőle, hogy egy időben él velünk az univerzumban. és hogy hallhatjuk.

take it back

2011-10-10T11:55:00.001+02:00

tegnap mamival utaztunk sok bőrőnddel haza Rómából, csak neki valami dolga volt, és nekem kellett vinni a csomagokat, szám szerint tizenkilencet - és kiderült, hogy a cipősdobozokat nem pakolta be, azok külön vannak és nem fér fel a gépre, amit le is késtem, mert a vonatot is lekéstem amivel oda kellett volna menni, mert nem tudtam leszállni, pedig kitaláltam, hogy a bőröndszorító nájlonnal ideális egymáshoz ragasztatni a dobozokat, mert akkor olyan lesz, mint a ganajgalacsin, csak cipőkkel.

ma viszont már ceciliával álmodtam.
kezdődik.

helter skelter

2011-10-09T12:10:00.000+02:00

persze, kiégett öregasszonynak titulálnak - csupán szeretetből - lánglelkű diszlettervező barátom, valamint a dramaturg-társadalom oszlopos tagjai.

de akkor halványan jelezném nekik, hogy geréb ágnes nem lett frí, hogy gyöngyöspatán jobbikos polgármester van, és hogy a főpolgármester úr nem az a csávó, aki pár gyertyagyújtásos lógó orr láttán megváltoztatja a véleményét.
azt is leszarta, hogy hatkettőben nem szavazták meg a jelenlegi pályázat nyertesét.

olyan ez, mintha egy rothadó hulla felett azon kezdenénk el görcsölni, hogy a keze vajon miért rohad.

that voice again

2011-10-07T11:05:00.000+02:00

céges levelezésnek álcázom a bejegyzéseket - autlukkban komponálok szépen, nyolcas betűvel.
csak az egész igazgatóság lát rá a monitoromra.
elgondolkodtató ez a jövőre nézvést.

ellógni pedig egy tűzvédelmi oktatást olyan boldogságot okoz, mint harmadikban, amikor a lányvécében végigbekkelt kémiaóra negyvenöt perce után végre kicsöngettek.

méregzöld duna, csöpörgő eső, monomán pítergébrielezés, műrepülő sirályok és szarkák az ablak előtt.
mégis mi a frásztól legyek én fegyelmezett?

nervous shakedown

2011-10-05T23:37:00.000+02:00

így tehát szeretném kérni, hogy felejtsük már a phil collinst, a szaladó harisnyát, liszt állandó használatát mindenbe, valamint a nyitott ajtókat.
köszönöm.

ja, és üzenem a családomnak, akik nem mellesleg nyilván nem blogásznak, hogy most be vagyok faszulva, és ennek okán, ha lehet, úgy mondjuk egy-két hétig kíméljenek meg a szokásos állapotban is nehezen lenyelhető megjegyzéseiktől a súlyomra, főnökeim kezelésére, szókincsemre, lerágott körmeimre, valamint a familiáris összejöveteleken való részvételemre vonatkozóan.
köszönöm, meg fogom hálálni.

main theme

2011-10-03T16:13:00.000+02:00

negatív mérleg: sok szekrény, sok irattartó, benne sok irattal ami nem az enyém, hosszú folyosó, hangos szomszédok, átmeneti otthon, neccharisnya szakadása, jucivalálmodás, családtagok kényszeres kerülése, monománia, mocsár, meleg, indokolatlan befaszulás, ártatlanok bántása, türelem vége, motiváció teljes hiánya, önsajnálat, önsajnálat, önsajnálat.

pozitív mérleg: a lavazza kávégép bíztató közelsége.

misery

2011-10-03T00:39:00.000+02:00

most már egészen biztos, hogy jó dolog tévézni.
hisz az echo tévé segítsége nélkül ugyan hogy jutott volna el hozzám a csillogóan tehetséges, őszinte és lebilincselő, megkerülhetetlen kincs.
úgy érzem, szerelmes vagyok.
az eredeti klippbe úgy, mint a rajongói változatba.
az van, hogy kisült a retinám.

pretty vacant

2011-10-02T21:12:00.000+02:00

mindig megéri bekapcsolnom a tévét, azt hiszem többet fogom.

az, ami a magyar tévében megy, ahol a gulyáslevest kell kitalálni a vetélkedőben, miközben olyan kérdéseket tesznek fel, hogy ki a kalapos király, és kihez írta csokonai az égiekkeljátszóégitüneményt, az minden határon túl megy.
schell judit kitalálja göncz árpádot, gundel takács gábor a gömböcöt, csiszár jenő ady endrét, majd közösen éneklik el az acsitárihegyekalattot meg a hamvadócigarettavéget janicsák vecával - gigantikus digitális trikolór alatt, zöld-piros ruhás fiatalok fényre sztendingovésönölnek, háttérben a lánchíd, cseh laci zakóján meg virítanak a levakarhatatlan szponzorfeliratok.

szívgörcsöm van.
szívgörcsöm.

update: dalcím-kérdés is van. edda a válasz.

till the sun turns black

2011-10-01T00:22:00.000+02:00

méz, valami bársony is. mintha télen bekapcsolnám a fűtést, amikor hazaérek az ázott csizmámban. meg előkerülne a bor is.és csak a polcok világítanak.
és egyedül ülök a félsötétben, és elutazom valahova, repülök folyók fölött, melegben.mint a barát, akit elhanyagoltam.
na olyan ray.
és soha nem hagyott cserben.

kivárta, míg a nap feketévé válik, és betakargatta azzal a fátyolos hangjával szépen.

no suprises

2011-09-25T22:23:00.000+02:00

apukám ma négyszer hívott fel.
ötödszörre már írtam neki kínomban, hogy majd hívom, és csak mire csendes alkoholizálásba kezdtem volna a bázison - csak hogy ne már csütörtökön ízleljem meg a belgák meggysör-kultúrájának ellentmondásos édességét a pórnéppel együtt - szóval akkorra, csak akkorra szedtem össze magam, hogy visszahívjam, mikor közölte, hogy csak azért hív, hogy akkor én most hogy vagyok.
aztán hamar hozzátette, hogy ő amúgy lelép szabadságra, egy hétre, mert az ebben a korban már igazán kijár az neki, ugye én is így gondolom, cinikus kacaj, krákogás, zavar, mondat végén kérdő hangsúly helyett kijelentő.
kérdeztem, hogy mégis hova megy, csak titokzatosan huhogott a telefonba, hogy majd utólag kislányom, majd utólag. azt nem kérdeztem, hogy kivel, mondta magától.

hát innen is üzenem neki, hogy ha az én toszkánámba megy, oda, ahova neki is értelmetlen honvágya van, akkor szagolja már meg az olajfák gyökereit, giotto kékjét, a chianti mosolyát, és ha teheti, vegyen egy kurva nagy házat, kerttel, kabócával, kopókkal és foltos macskákkal, és éljen ott boldogan, amíg világ a világ.

majd egyszer meglátogatom, és berúgunk a teraszon a sárga kövek között röhögve, hogy hajnalra bocsánatot kérünk egymástól, sírva.
mindenért.

sledgehammer

2011-09-23T17:09:00.001+02:00

matyi nem pöcsöl, üt. s bár szépen, de nem finoman. vagy legalább is, finoman, de nem gyengéden. de elvégre perkás a lelkem, nem is várhat az ember tőle mást. nyilván.

let there be more light

2011-09-16T09:34:00.001+02:00

és akkor más is olvashatja már matyi szép szilánkjait, szavának járását, ütemét, dallamát.szívmelengető dolgok az ilyen tehetséges rokonok, igazán.igazán.

question of time

2011-09-12T14:28:00.000+02:00

csak kérdések merülnek fel.
mitől tűnik el egy többmilliós birodalom, mitől lett annyi pénze a katolikus egyháznak, miért van az ember lányában kódolva a táskakényszer, miért vonzó a mediterrán örökzöld, miért kell megöregedni, miért kékebb az ég és kerekebb a hold délen, miért nyűgöz le caravaggio sötétsége, mitől van bizonyos népeknek eredendő érzékük az esztétikára és más népeknek meg miért nincs, és miért érzem, mintha csak álmodtam volna az egészet?

mi baj érhet még vajon, hogy olyan felhőtlen ma a kedvem? és ez a rám szakadó szomorúság most, ez megint miféle örömöt ígér?

city of blinding lights

2011-09-02T13:06:00.003+02:00

sajnos tény, hogy azon pontjai a földgolyónak, ahol lazán egymásra vakolták a történelmi korszakokat, mindig másfajta bizsergéssel izzasztják az ember tenyerét.
de ha hozzávesszük azt, hogy az ország iránt érzett, elébb gyermekkori hepinesz, majd kamaszkori zsongás harmincas fejjel való, kábult visszakeresése van kilátásban /egyetlen igazi nyaralás a veszekedős szülékkel, darázscsípés a nagyon nagy fasz sirokay zsolt udvarán, frankenstein a fekete-fehér tévén, a színes nyalóka pántos, kék ruhámba való belekenése, majd tíz év múlva az utas és holdvilág, a pecsenyére sült, édes holland barátnék a még mindig nagyon nagy fasz sirokay zsolt házában/ hát akkor bizony annyira, de annyira összeugrasztja a gyomrom a rájzefíber, hogy reménytelennek tűnik minden, ami nem a két és félezer éves, 2,7 millió lakossal ellátott, múzeumokkal és turistákkal teletűzdelt, farkas-fetisiszta metropolisszal van összefüggésben.
ez a hozzáállás nem túl szerencsés embertársaimmal szemben, és kollegiálisnak pedig kifejezetten nem mondható. de leszarom.

mert hát "Róma mellett eltörpült a többi olasz város mind. (...) Amit Rómában látott, minden a végzetesség jegyében állt. Máskor is találkozott már ezzel az érzéssel, hogy egy hajnali sétán vagy egy különös késő nyári délutánon minden megtelik ritka és szavakban ki nem fejezhető értelemmel, de itt ez az érzés egy pillanatig sem hagyta el."

instant karma

2011-08-31T12:44:00.000+02:00

a molnár utcán húztam végig, rángatott és csámpázott. vízisíztem, klasszikusan.
az egyik füle lefelé kajlult, a másik szögegyenesen meredezett, a keresztségben a szaros nevet kapta.
valami juhász-féle volt, gombóc, csokibarna-fekete, kis világos szemöldökponttal a képén.
hisztérikus jellem. erőszakos is.
mániája volt a többi kutya, és számon kérte rajtam szigoromat és a póráza hosszát. nyilván.
azon gondolkodtam, hogy nem véletlen nem való nekem az állattartás.
holnap vége a nyárnak, és én tíz év szünet után, jövő héten ilyenkor nekivágok a cimitero acattoliconak, megnézni a macskákat shelley sírján.

"szomorúak vagyunk tizenhat éves korunk szomorúságával, szerelmeink megtört vonala grafikonszerűen előttünk van, óvatosan örülünk a holnapoknak, nagyon távoli medvék bőrére iszunk, és tíz kilométer körzetben meghallunk minden zajt. (...) nyár van, és intenzíven érzem, hogy tél lesz, fehér ruhás karácsony, amikor a tea különösen ízlik. Szeretnék korallszigetek zöld lagúnáiban hajózni... Mindent szeretnék, és vágyódásommal mindenben részes vagyok. Ezek a napok, amikor valaki meg szokott halni."

last night on earth

2011-08-29T11:56:00.001+02:00

ha már muszáj az embernek, ember lányának felkelnie a hétfőnek csúfolt napon, visszakeresnie végtelen excel-táblákon a saját maga alkotott kivonatolt, szummázott, dinamikus olszopdiagramizált, majd természetesen mélyen és alaposan elbaszott számokat; ha nem tudja a szívét a négy kávétól visszatessékelnie a helyére; ha napszemüvegben hivatott nézni a képernyőt, akkor - na akkor megéri neki, és embertársainak elrebegnie egy halvány imát paul david hewson, valamint david howell evans lelki üdvéért, annak okán, hogy tizenöt éve piacra dobták a hárombetűs albumot, kurvaélet.

summer well

2011-08-25T00:58:00.003+02:00

a jezsuita bácsi simán két nyelven tolta az esketést. jelen voltak a magyar tudományos akadémia elnöke, tökéletesen frizurázott unalmasra sminkelt feleségével, pár aranypálmás operatőr, apukám a barátnőjével, mi sem természetesebb, anyukám a kórussal, a japán nagykövet, a japán nagykövetné, a sote dékánja, fassang és az orgonája, blendések, fényelők, volt miniszterek, házelnökök és ferike felégével, a szamurájjal, akit még nagy lászló is megemlít a naplóban.
a világszép kék cipőm és én hátul foglaltunk helyet. apukám nem vett észre, így megúsztam, hogy melléjük üljek mosolygó harmadiknak.

persze két pezsgőtől végem volt, beleragadt a sarkam a macskakövek közötti szurokba, énekeltem a japán népdalokat, pityeregtem a bartókon, összevesztem apukámmal, aki elmúlt esküvőit hasonlítgatta össze és beszólt a táskámra, szédelegtem a ráncokbaragadt, metálkék szemhéjfestékektől és műanyag kosztümöktől és meredten csodáltam a kis menyasszonyt, aki kurosava egyik elfelejtett heroinájaként rebegte a mikrofonba, hogy はい.

aztán eszembe jutott a huszonnyolc éves emlék a kertről és a szójás csirkecombról, mely szójás csirkecomb csontját a szamuráj alufóliával tekerte be hogy meg tudjam fogni.
és mely csirkecombnál, az addigi életemből eltelt négy év alatt, úgy éreztem, nem ettem finomabbat.
ilyen emléke az embernek a családjáról van általában.
úgyhogy levontam a konzekvenciát: van japán rokonom is.

i don't like mondays

2011-08-22T12:48:00.001+02:00

persze az, hogy kontaktlencséket próbálok elhelyezni vérben forgó szemgolyóimra eleve fájdalmas dolog.
de orromban sebbel (szar zsebkendő), lábamon foltokkal (egy hete szűken bevett sífutógép-kanyar), jegeces bőrrel (légkondi), valamint fagyott szívvel (az egyetemes dolgokban való egyetemes hitetlenségem), úgy érzem, nekem már csak az jut, hogy különböző halálnemeket találjak ki aranyos családtagjaim részére, feltéve a kérdést, hogy vajon az milyen lehet, amikor az embernek olyan szülei vannak, akik végighallgatják?
nyafogás, nyárvége, hétfő.

dream on

2011-08-16T11:14:00.000+02:00

tegnap egy éjszaka alatt annyira megőszültem, hogy elindultam hajfestéket venni a pusztaszeri útra.
azt hiszem ez jellemzi legjobban ezt a nyarat.

love is a loosing game

2011-07-24T00:12:00.001+02:00

life is wine

2011-07-10T01:04:00.003+02:00

tamás ervin igen jótékony oriolus cuvée-je is hozzájárulhatott, meg az egész napos lazázás az erkélyen, hogy kurvára meghasson az az egyszerű tény, hogy david schwimmer tud. hangsúlyozom, tud filmet rendezni.
és ez a kislány is. hú.

book of love

2011-07-02T00:14:00.001+02:00

már épp indulni akartam, hogy de akkor várjak még, ő mutatna valamit.
átment a másik szobába, óvatosan felemelte az asztalról, hozta boldogan.
fogadkozott, hogy be fogja köttetni.

és hogy ezt még biztosan kner izidor szedette gyomán, hogy nézzem meg, a betűméret, a kalligráfia és egyáltalán, a ritmusa a lapoknak, ma már nem csinálnak ilyet, nem is emlékszik, de úgy örül neki, hogy most valahogy előkerült ez is, a tinta, a maga 1916-os, első kiadásában, úti jelentés, keserű ének, sötét, nehéz, tavaszi ég, sok vesszővel, jó helyeken.

és hogy kosztolányi majdnem olyan kurva jól tud sűríteni, mint móricz, és csak vigyázzak, mert lötyög a gerince, meg hogy szaga van. közel egy évszázados.
könyvebb könyv ez minden könyvnél, kislányom.

mereven néztem a borítót, a lötyögő gerincet, meg a kalligráfiát, és természetesen nem mondtam neki, hogy tőlem kapta azt könyvet hét éve, a hatvanadik születésnapjára.

set the controls for the heart of the sun

2011-06-28T20:44:00.002+02:00

a jóisten meg bazmeg instagrammal finnyázik a budai hegyek fölött.
és kicsit túlzásba viszi a magenta filtert.
arcomban a szél, a füstszag, meg némi southern comfort.

nyilván.

mr november

2011-06-27T11:19:00.003+02:00

meg voltam sértve vasárnap reggel, hogy mindazok ellenére, hogy senki nem vette fel a telefont - jó, robi felvette, de valami koncerten volt pozsonyban, és szlovákul énekelt bele a kagylóba, nem figyelt rám - hogy felébredtem.
hogy csak álmodtam, hogy david gilmour 2011 november 11-én budapesten fog koncertezni.
rég csalódtam így emberben.

loosing my touch

2011-06-25T13:34:00.002+02:00

us and them

2011-06-24T16:53:00.003+02:00

pozitív mérleg:
trashy blonde, millennium bridge, repülő malac, a skótok tojása, köszönés, geordie angol, zöld híd, gumicsizmás nyaklánc színe, marc jacobs táska illata, müpás ájtí csapat, robi aláírása, bőgés a comfortably numb-on.

negatív mérleg:
őszintétlenség, gyávaság, ingerültség, morzsa a nadrágon, kialvatlanság, céltalanság, motiválatlanság, irigység, allergia, közöny.

the final cut

2011-06-17T14:10:00.004+02:00

tulajdonképp csak azért szomorodtam el, mert valakik valami olyat kértek számon az előadáson, ami már régen elveszett, úgy egy éve.

pont mint egy péppé vert bokszolótól azt elvárni, hogy győztesen jöjjön ki a harmadik meccsén, miközben aznap már kétszer végignyalta a ringet. edzőt cserélt, gyúrót váltott, és a szponzorai egy éve éheztetik.
és aki mindezek ellenére végigcsinálja, és akit nem ütnek ki az első menetben.
de aki már nem nyerhet, mert az fizikai képtelenség.

tulajdonképp csak azért szomorodtam el, mert mégis hiányozni fog ez a kicsinyes, szánalmas, szívtaposós, belezős értelmetlenség.
és elszoktam ettől.
tizenegy éve nem hiányzott a színház.

wild horses

2011-06-13T16:55:00.004+02:00

"4 főre: 80 dkg, ujjnyi vastag, 2 nagy szelet sertéscombot (más terebélyes hús is használható) lovunk nyerge alá helyezünk, és legalább egy jó órányit lovagolunk az íly módon nyergelt lovunkon. Ha ez nem megoldható, megkérjük egy lovas ismerősünket erre a szívességre. Ezután jól megmossuk, és négy szelet húst csinálunk a kettőből. Ha szükséges, még kiverjük, vörös borral meglocsoljuk, magyaros fűszerkeverékkel, továbbá mustárral mindenhol bekenjük, babérlevelet teszünk rá, és felöntjük úgy olajjal, hogy az ellepje. Zárt edényben három napig pácoljuk. Ha kész, tárcsán kisütjük abban az olajos lében, amelyben pácolódott. Fatálon tálaljuk. Sós vízben előfőzött és a pácolajban kisütött, 1 kg vetőburgonyát körítünk hozzá, rózsa alakúra formázott paradicsommal díszítjük, mellé tejszínes gombát öntünk és kígyóuborkát szeletelünk. Így állnak össze ugyanis a nemzeti színek."

ha lehet, közben hallgassuk meg koltay gábor remekét, a napba öltözött leányt.

green is the colour

2011-06-12T00:16:00.003+02:00

nincs finomabb a friss, nyers zöldborsónál, nincs.
nem véltelen nem engedték nekem gyerekkoromban a pucolást.
nem változott a helyzet. semmit sem.

brown sugar

2011-06-10T00:20:00.008+02:00

marton lászló színházművészetén annyira felbasztam az agyamat, hogy a második szünetben vettem magamnak egy marc jacobs táskát az ebayen.
sejthető volt, hogy richard wagner szélsőséges indulatokat vált ki az emberből, de ez a menedéksopping, ez azért mégis meglepett.
üres, céltalan, értelmetlen, felszínes onanizálás, magukra hagyott remek énekesek, bömbölő, szovjet baráti berúgásokat idéző, dagadtnyakú, keletmagyar férfikar, idétlen koreográfia, fájdalmas pévécédíszlet, szürkeség.

de petra lang és camilla nylund mentették, amit lehetett.
meg fischer ádám.
és a végén maga lóhering vágta hozzám, ártatlan nézőhöz a rajongói rózsáját, egy csodaszépet.
szégyelltem, de meghatott.

hazaérve aztán rájöttem, hogy kell hozzá vennem cipőt is, mert csokibarna.
mármint a táska.

the weight of my words

2011-05-29T12:56:00.006+02:00

igen, szükség van a szép vékony, kékszemű, szőke lányokra, akik kedvesen bizonygatják, hogy ők is így fogytak le tizenhárom kilót, a before/after riportsorozatokra, merylre és anne-re, főleg emily miatt, amikor takonytól vörös orral meséli a sajtos koplalás szépségeit, megszeretgetni a nyolc évvel ezelőtt vásárolt, felemáscsíkos, világos (bazd! meg!) lennadrágomat, ami most combközépig sem.

miért van az, hogy hiába fogyorászik az ember, a mínuszban megcélzott számösszeg mindig ugyanaz marad?

oh! you pretty things

2011-05-28T22:28:00.006+02:00

és hat év után visszatértem.
semmi nem változott, a vasárnapi próbákat kivéve.

it's no good

2011-05-27T23:59:00.004+02:00

a faarcú, húsosszájú riporter azt mondja jankovics marcellnek, hogy az ő tragédiája a magyar rajzfilm opus magnusa.
nézem, a falanszterben még gyurcsány is felbukkant, láttam szürke-piros kalapácsot, ezen kívül lucifernek szarva vagyon, valamint mozart requiem szól alatta, mintegy revelatíve.

pedig ez egy tehetséges ember volt.
volt.

never let me down

2011-05-26T18:02:00.005+02:00

jó, hát ha rángógörcsöt kap az ember a saját időhiányától, attól, hogy nem jut eszébe semmi személyes egy szaros összefoglaló végére, akkor, na olyankor kell a pezsgő.

egészen biztosan alkoholista vagyok, olyan kéjjel fantáziálok a pohárban vándorló, világosarany buborékokról, ahogy a kilencvenes években minden kamaszfiú tette azt pamela andersonról, meg kelly le brock-ról, lámpaoltás után.

plusz a pezsgő még soha nem hagyott cserben.

down by the seaside

2011-05-25T10:37:00.003+02:00

a körút-király utca sarkán tengerparti levegő illata csapta meg az ormányom. biztosan csak a frissen széjjelizzadt korpuszom vezetett meg csúnyán, vagy a napfény iránya és a korai fények. álltam ott mélázva, hogy mikor kerülök én belátható időn belül valami halzabálós, hajgöndörítős, sokatalvós helyzetbe, amikor végre újraolvasom az alapítvány-trilógiát, a harmoniát és a varázshegyet - aztán persze ledarálta a lábam egy harcias nyugdíjas bácsi a járdán.

életveszélyes dolog pesten lapos szandálban közlekedni.

peacetime resistance

2011-05-24T21:45:00.005+02:00

pozitív mérleg:
mínusz 3,4 kiló, meleg zápor, futás a tó körül, kiskacsák, angyalföldi macskák és egy kajlafülű boxer, sok citrom, gyerekkori barátok, sírva röhögés, nyárközel, önzetlenség, friss sóska, ryan gosling, órás a körúton, valamint az európai kultúra, ami olyan természetes bizonyos embereken, mint a tiszta bőr.

negatív mérleg:
még mindig plusz 10 kiló, muslincától szúrós kontaktlencse, magányos belháború, felismerhető hiánya az alkoholnak - kifejezetten a jéghideg, nagyon száraz pezsgőnek, félrebeszélés, sötétben tapogatózás, locsogás, kirekesztettség, homofób emberek, ellógott lánybúcsú, folyosói pletykák, hájp, bagatellizálás, valamint a kelet-európai provincializmus, amit nem lehet lemosni soha. soha. soha.

úgyhogy zs, jövő péntek délután asszem csúnyán pezsgőzni fogok.

sons of the silent age

2011-05-18T14:19:00.008+02:00

mindig kimegy a fejemből, hogy heléna rohadtul klüthaimnésztra testvére, pedig bazmeg azért megy az a fasz agamemnón trójába, hogy a sógórnéját visszahozza, de mivel nincs szél a tengeren fel kell áldozni iphigeneiát, az előszülött lányát - normális?! - ezen persze klüthaimnésztra erősen felbassza az agyát, teljesen jogosan, és egy életre meggyűlöli a férjét, akit ennek megfelelően a trójai buli után meg is öl (ölet). mert pluszban az a vadparaszt haza is vitte ugye kasszandrát is bónusznak, játszásiból - aki nyomorultnak szintén szopás az élete, mert úgy látni a jövőbe, hogy senki nem hisz neked, az igen vérgenyó csavar apollóntól, soha ne kezd istennel, mert megszívod mélyen.

egyrészt teljesen jogos klüthaimnésztra dühe, én is megölném simán, másrészt, nagyon nem mellékesen meg élektra erősen elmegy a picsába, mert ő meg ugye azért öli (öleti) meg évekkel később a kisöccsével a mamát, mert az anno apucit agyonvágta egy bárddal- a feláldozott iphigeneia vonatkozásában - teljesen jogosan.
soha nem fogom megérteni élektrát, egy idióta, nőietlen, önző luvnya.

de.
klüthaimnésztra és heléna rendelkezett még két testvérrel, akik kasztór és polüdeukész néven futottak - latinosan castor és pollux - és akik szélesnagy királyságos arccal rendelkeztek, mert annak ellenére, hogy féltesók voltak, tök egyformán néztek ki (az az egyik apja zeusz, a másiké egy halandó király, tündareosz).
és hát polüdeukész csak akkor volt hajlandó a - neki atyai jogon alapból kijáró - halhatatlanságot elfogadni, ha az öccse is vele maradhat - mert őt nem érdekelte, a magány a világ végéig - így másztak fel hát az égre világítani és lettek együtt celebcsillagkép: az ikrek.

ebben az egész elbaszott családban ez a két fickó volt, akik nem azért lettek híresek, mert megöltek valakit, vagy elszerettek, esetleg megbosszultak, vagy átváltoztak fűzfává, hanem csak mert bírták egymást.

ikrek hava.

any time at all

2011-05-06T17:01:00.005+02:00

negatív mérleg:
konstans másnap, deákdani, hideg, azon görcsölni, amin nem kéne, nem azon görcsölni, amin kéne, 4 centis, göndör fru-fru, tepsiláb, borsónak falra hányása, fedele az időnek, nemfizetés, menza, zsír, ízfokozó, térfogatnövelő, zsinórban 4 darab szar üres cédé, paranoia, visszatérő időzavar, síró barátok.

pozitív mérleg:
the birds, sushi mértéktelen mennyiségű wasabival, három darab kagylófülű egy légtérben sok szeplővel kiegészítve, fizetés, vichy sampon, hogy még képes vagyok segíteni a barátokon, akik még képesek nekem sírni.

family affair

2011-05-02T11:25:00.005+02:00

tizenhárom éve, a görög filozófia vizsga előtt volt az a gyomorgörcs, mint ami vasárnap talált meg a találkozó előtt 2 órával.
egészen meglepődtem.

aztán szépen elismételgettem magamban, mit akarok mondani neki, hogy nehogy kifelejtsek valamit, aztán felbasztam az agyam, jól elfelejtettem mindent.
nehéz indulatot szavakba önteni, olyan embernek, aki - látszólag - nem vesz semmit se komolyan. nem hagy mondatot végigmondani. soha.
zavarban van.
röhincsél.
ismételgeti, hogy ezentúl mindig lesz nála majd energiaital a kocsiban.
én meg persze csak foghegyről vetem oda, hogy ahhoz tán autó is kéne.
meg döntés.

három napja nem beszélünk. én meg várok.

crazy heart

2011-04-30T13:57:00.001+02:00

jó, rendben.
szerelmes vagyok jeff bridges-be. ofisöli.

right here, right now

2011-04-28T22:55:00.006+02:00

mme sarkozy carte d'or reklámban énekli híres, álmodozó dalát, johnny cash a világ legszebb weboldalán nyomul, a németek közös filmet csinálnak az amerikaiakkal az angol herceg és partizervízkellékesék bájos lányának mesés kapcsolatáról, édesanyámról kiderül, hogy a német autók titkos szerelmese, édesapámról meg, hogy ügyvédeket meghazudtoló lendülettel tud mások frendrikvesztjeire emlékeztetni.
ezen kívül, hogy tud izomláza lenni az embernek - ember lányának - a kromatikus skálázástól.
meg a g-dúrtól is.

megnyugtató felismerés volt, órákig azt hittem, mellrákom van, mert a vállam is fájt.

dazzling blue

2011-04-21T18:20:00.004+02:00

negatív mérleg:
krónikus alvászavar, muzsika nélküli hegedülés, falnakbeszélés, levegőtlenség, szemét, másnap, hülye kérdések közönségtalálkozón, pénzhiány, családi befaszulás, gaz, és hogy mire használható lennék, addigra elfáradok.

pozitív mérleg:
paul simon új lemezén két dal.

when i look at the world

2011-04-11T12:00:00.005+02:00

amellett mindenképp érdemes harminc felett bizonyos filmeket újranézni.
bizonyított tény.
ahogy sergio leone komponál, nem komponál úgy senki, ahogy john carpenter lassít, nem lassít úgy senki, ahogy coppola lövet, nem lő úgy senki, ahogy truffaut álmodik, nem álmodik úgy senki, ahogy alan parker vuduzik, nem vuduzik úgy senki, és ahogy chaplin cipőt ebédel, nem ebédel cipőt úgy senki.

open arms

2011-04-07T14:47:00.006+02:00

fejet be lehet vágni buszba, leszálláskor.
ha csak három órád van alvással tölteni, soha nem töltöd azzal.
a fátyolfelhő bámulása utazásra ösztönző dolog.
a chai tea latte még mindig a tökéletes reggeli melengetés a vállalhatatlan fejbe bele.

továbbá azért jó, hogy sok peter gabrielt hallgatnak bizonyos manchesteri együttesek, mert várhatóan egy hét alatt átírják az összes szegényes statisztikámat. örökre.

i fall down

2011-04-04T23:45:00.003+02:00

én még ilyet nem láttam.
soha.
életemben. köszönöm catinca.

les nuits d'été

2011-03-30T16:59:00.006+02:00

persze, én most csak a legnagyobb kérdések egyikén rágódom, miszerint a sláfenen, vagy líbesztódon lehet-e jobban bőgni.
jessye, a nehézsúlyú őscsalogány hosszú évek hallgatása után újra előkerült, ahogy jön a meleg, a hosszabb nappalok, az átmeneti kabát, a neccharisnya, meg az évad vége, a grandiózus operákkal, az ikrek havával, meg az akkut mehetnékkel.

time

2011-03-28T13:00:00.003+02:00

elmondhatná valaki, mi a jó az öregségben.
mi a jó egy rémületesen kerek születésnapban.
bár, ha egész nap a klosbachstrasse 33-ban járok, meg a parkban ott mellette, meg a könyvespolcokon, meg a thomas mann-archívban, meg a chagall-ablakon, meg a kedvenc képtáramban, meg a kék villamoson, ahol végre szóba állt hans castorppal madame chauchat, mindezeken jócskán elandalodva, akkor így, végül is nekem van benne valami jó.

mert azt csak én tudom róla, hogy 184 éve franz schubert neki írta meg a harmadik impromtu-t. csak neki.

young lust

2011-03-23T14:47:00.004+01:00

Brick: What exactly is the victory of a cat on a hot tin roof?
Maggie: Just stayin' on it I guess, long as she can.

the happiest days of our lives

2011-03-21T10:20:00.005+01:00

leírom, hogy majd harminc év múlva emlékezzek rá: nem zsarolom érzelmileg, nem kérdezgetem, nem kényszerítem válaszokra - amikre aztán elhúzom a szám, nem kérek számon, pláne nem utólag, nem tűnök el sértődve, nem felejtem el, hogy harminc éves elmúlt, majd minderre nem görcsölök rá.
és ha lehet, őt sem görcsöltetem rá.

i'm a confident liar

2011-03-10T12:01:00.000+01:00

The National

brilliant adventure

2011-02-25T02:41:00.004+01:00

még négy keservesen kemény, munkás nap.

“The theater is so endlessly fascinating because it's so accidental. It's so much like life.”
ehhez nem is kell semmit.
hozzátenni.
vagy elvenni belőle.

még négy keservesen kemény, munkás nap.
hétfő éjjel már közönség van.

focus on sight

2011-02-22T18:30:00.003+01:00

attól tartok, életemben először összeszedem magam, és lemegyek a balatonszáundra. pedig soha, tényleg soha nem vitt rá a lélek.

give up the ghost

2011-02-20T14:19:00.004+01:00

thom yorke természetesen ismét remekel azzal a nyálas, neurotikus nyavalygásával, meg a pattogós alapokkal, de azért basszák meg, hogy harminchét percet albumnak mernek nevezni.
igen, tudjuk, a hosszú korongok ideje már rég a múlté, de azért szép lett volna, ha nem.

régi szép idők.

emotional rescue

2011-02-14T23:48:00.002+01:00

asszem, kell nekem egy olyan zöld kabát, ami a jaggernek volt a grammyn.
meg mondjuk csak tizedannyi energia. század. ezred.
atya. úr. isten.

wearing the inside out

2011-02-11T00:07:00.004+01:00

oszt melyiket?

cracked actor

2011-02-10T22:39:00.004+01:00

nem gondolom, hogy öt óra hosszat kell néznem egy másfél órás filmet, mert megállás nélkül csörög a telefonom.
hogy egy napból tizenhárom óra munkával telik, öt pánikolással és hat a pánikolós rendező megnyugtatásával.
hogy ki kell vennem szabadságot, idén még úgysem vettem, pedig vénebb is vagyok.
hogy színházat csinálni azért jó, mert ki lehet húzni szövegeket.
hogy mert azok arra vannak, hogy kihúzzuk őket.
hogy aztán általában megbánjuk.

de a love and other drugs valószínűsíthetően akkor is szar film, ha egyben végignézem.
de ami nem jelenti azt, hogy nem bömböltem magam rajta rommá.

freak out

2011-02-10T22:11:00.004+01:00

hideg fekete por, gumi, olaj, téli kipufogó, fekete ég, lemerült zene, rakoncátlan fülmalac, hosszú telefon egy jénai tálról, feledékenység, figyelmetlenség, türelmetlenség, fáradtság.
de főleg a fülmalac. ami kurva jól szól, de télen kikanyarítja a sapka, mintha túl nagy lenne a helyére.
lehet, a hidegben összemegy a fülem.

guitar flute and string

2011-02-01T14:44:00.002+01:00

damilhúros, mattfekete, műanyag kis gyerekgitár volt a kiszemmelt áldozatom. zörgött a nyomorult ahogy megmarkoltam és sírva röhögtünk a boltban, hogy mégis mi ez a szar.
aztán marci biztatóan vállba veregetett, hogy nem baj, ez is remekül szól majd.
előbb-utóbb.

lehet, lassan kéne mennem analizáltatni.

shelter

2011-01-07T23:30:00.002+01:00

vagy ray lamontagne és a jolene.
5 akkord. vagy 6. és szép, egyszerű ütem, ritmusgitár, semmi.
és nem halandzsa.

rear view mirror

2011-01-06T12:04:00.004+01:00

és bazmeg, mégis lesz egyszer egy gitárom.
és akkor az első dalom a yellow ledbetter lesz.
és halandzsázni fogok.
és nagyon.
és ülve fogom játszani.
és egyedül.
és a stratocastert meg énekelni fogom bele.
szólót úgyis úgy illik.

new year's day

2010-12-31T21:16:00.001+01:00

és akkor itt a fogadalom.
három darab.

lesz kávéfőzőm.
elektroakusztikus gitárom.
és fogyókúra júniusig.

páratlan év.

ombra mai fu

2010-12-10T21:54:00.005+01:00

persze kell a dráma, a nagy mennydörgés-villámlás, üstdob, gyerekkor, romantika, sistergő kórus, zokogó maestro, ellenállhatatlan bariton, és hősies szoprán. kell.
de ez a kurva barokk, ez kezdi kiütni.
végérvényesen.
öregszem.
de persze ne legyünk kategorikusak. a világ nem fekete, és nem fehér.

benediction de dieu dans la solitude

2010-11-23T14:39:00.004+01:00

jó, hát végül is csak emlékezni kell, amikor a sok hullám jön, és nincs az embernél oxigénpalack.
bakeliten szólt, recsegett.
keresztanyám azt mondta, hogy brendelnek akkora a kisujja, mint nekem a két középső együtt.
hűvös nyár volt, és átvettem kazettára, úgy jártam a várost, liszt kontra achtung baby simán, minden görcs nélkül.

és ugyan nem lehet zeneszerzőket összehasonlítani, pláne, ha az egyik harminckilenc évet élt, a másik meg hetvenötöt, de azért én mégis megteszem.
lisztnek a kisujjáig sem ér fel a lengyel fiatalember.
ez van.

street spirit

2010-11-01T20:54:00.004+01:00

pozitív mérleg:

medveotthon, velőscsont, alvás, alvás, alvás, nap, machete, john jameson, csipkebogyó, sötét, füst, szerhij zsadan, méregzöld körömlakk, fahéj, mahler, the doves, színes tinta, méz, nani, coriolanus, főpróbahét.

negatív mérleg:

részeg a megállóban, köd, pánsípos hirdetés a klubrádión, penész, elégetett pattogatott kukorica, mér megint wass albert, tömeg, torokfájás, rozsda, bkf, ítélkezés, utolsó egri premier.

everything is in it's right place

2010-11-01T19:25:00.007+01:00

egyszer, úgy tizenhat éve, nem tudtam lejönni egy kányádi-versről, persze, nem tudom idézni, ezt sem, pontosan. valami merengős, bécsi templomban állós, tétova sor, vagy hát sorok, nem emlékszem, nem emlékszem.

mint ahogy minden alkalommal meglepődöm a vásári hangulaton, a gesztenyesütőn, a népeken, a bővített békávén, a kordonokon, a hullámzó tömegen, az akciós mécseseken.
hogy nézem, le van-e törölgetve bartók sírja, hogy mit pislognak egymásra az emberek, hogy ki milyen sírhoz megy, ki mit visz.

én nem tudok többet gondolni a halottaimra tegnap, vagy ma, mint egyébként.
állandóan eszembe jutnak, egy film miatt, egy illat miatt, egy útvonal miatt, egy ház miatt, egy könyv miatt, egy barát miatt, egy ember miatt, akit az utcán látok, és emlékeztet rá, őrá, egy sorozat miatt, egy cél miatt, egy kardigán miatt.
valószínűnek tartom, hogy nem tudom őket halottként kezelni, illetve, hogy nem tudom, milyen valakit halottnak tekinteni, mert elveszíteni csak átmenetileg veszíti el az ember azt, akit szeret, egy idő után újra visszatalál hozzá, valamilyen hülye módon. idézi, megbocsát neki, szereti. tulajdonképp nincs is olyan, hogy halott. csak valahogy nem hívom fel őket, mert tájékoztat a géphang, hogy átmenetileg nem elérhetőek.

ja, a vidéki temető a halottakról szól.
a pesti meg az élőkről. rólunk.
ez van.

in god's country

2010-10-27T14:38:00.005+02:00

tegnap esti konklúzió csak annyi, hogy az oké, hogy jézus isten fia.
de az egészen biztos, hogy johann sebastian bach az isten.

update: igazi farizeus vagyok. salátával eszem a disznósajtot.