anton és cecilia

már mindketten hazamentek, de én még most is emésztem, hogy micsoda két emberrel találkoztam egy héten belül.
a hórihorgas, kajlafülű hollandus, meg a kicsi olasz gömbvillám úgy fel tudták forgatni a hétköznapjaimat, hogy tátogtam csak, meg néha pityeregtem, vagy csak simán gúvasztottam a szemeimet bávatag vigyorral.
mivel antont mindenki ismeri, megosztási kényszerem ezúttal ceciliára korlátozódik:
lúdbőr-generátor a vivaldi albumról emitt.

én nem tudom, valahogy vontak ezek ketten körém valami védőréteget, vagy mit, életem utolsó huszonéves hónapjában.